elköltöztünk

mivel tárhelyileg kinőttük a freeblogot, ezért átköltöztünk:

  

az itteni bejegyzések ott is olvashatók.

köszönöm...

... a névnapi üdvözleteket mindenkinek! és elnézést kérek, hogy nem hoztam meleget, de... ezzel a zsákos megoldással nem igazán működött a terv. én belemásztam, becsszó. de már nem fért be mellém a meleg, és nem is lehet így mászni!!!

margit-sziget

így érkeztünk vasárnap a szigetre. mivel nagyon sokan voltak, csak én jöttem kocsival, anyáék meg gyalog...

apa! hiába vigyorogsz, én azért előbb felmérem a terepet. jobb az óvatosság!

na, hosszas fontolgatás után arra jutottam, hogy tényleg indokolt a vidámság! legyen nektek gyereknap!

hú, ez nagyon jó! ezért érdemes volt a kedvedben járni, apa!

azért a nagy jókedv közepette is nyitva tartom a szemem. valakinek vigyáznia kell rátok!

így már kicsit jobban látok, de ez azért nem elég férfias! inkább vegyétek le!

a természet gyönyörködtet engem, én meg a szüleimet...

azta! nézd, apa! ott szerinted mi történik???

ezek a biciklisek irtó murisok! nem is értem, hogy csinálják...

köszöntés

kedves hölgyek! szeretettel köszöntelek benneteket nőnap alkalmából. igazi virágot sajnos nem tudtam szerezni (önállóan még nem járok, anyát meg csak nem kérhettem meg...), így fogadjátok tőlem ezt a játék virágot!

játsszunk!

mert játszani jó!...

... például a nyuszival (bár kissé nehézfejű)

jól figyelj, tapsi, mert többször nem mutatom meg! így kell tapsolni! csináld utánam!

... vagy apa laptopjával

ezt tényleg nekem hagytátok itt? hogy nem?! kár volt megkérdezni...

... vagy a vezetékekkel

szörnyű ez a rágási kényszer! de valahogy élesíteni kell a fogaimat, lassan kinn a nyolcadik is.

... vagy apával hintázni

apa! egy kicsit nem lehetne nagyobbat lökni?! nna, csak ennyivel!

... vagy anyával hintázni

anya! ha még egy kompromittáló képet csinálsz rólam, behúzok neked egyet!

... vagy anyával tűzoltóautózni a játszótéren

tisztázzunk valamit az elején: ez nem gőzös, nem kanizsára megy, és én nem a krumplifejű palacsinta vagyok! megértettétek?!

... vagy propellerezni

mikor szállunk már fel? vagy ez nem olyan, mint a helikoffer?

... vagy "akármit" játszani apával

apa! ez itt milyen botkormány?! nincs is mögötte kocsi...

... vagy lovagolni

egy igazi legény szőrén üli meg a lovat. én ráadásul elengedett kézzel is tudom. ezt csináljátok utánam!

... vagy csak pihengetni egy kényelmes karosszékben

flóra! ez igazán kényelmes, de hiányzik egy kis izgalom. nem lehetnél inkább hintaszék?!

... vagy akár csak hagyni, hogy elnyomjon a buzgóság

ha valaki is megjegyzést mer tenni a pozitúrámra, megkapja a beosztását! ha valaki olyan szorgalmas, mint én, hogy álmában is gyakorolja a felülést/mászást/bármit, akkor előfordulhat az ilyen...

... vagy kivárni az este fénypontját

anya! ne hidd, hogy nem bízom benned, de azért inkább még koncentrálok egy kicsit a tartásomra...

na, jó, meggyőztél, elengedem magam. hagyom, hogy kényeztess! ahhoz nagyon értesz!

cserébe még egy szerelmetes mosolyt is kapsz. de most már elég legyen! dolgom van! megyek, felfedezem a kád többi részét.

boldog valentin-napot mindenkinek!

mindennapi érdekességek

amióta mászni tudok, birtokba vettem az egész lakást. van, hogy játszadozunk, és anya egyszer csak már a fenekemet látja...

általában a papucsok előtt kötök ki, és értetlenül bámulok anyára, hogy miért nem szabad megrágni. egyáltalán nem szokott elfogadható indokokat mondani, de egyelőre ő az erősebb...

anya,ha tapsolok, akkor sem szabad?! annak mindig úgy megörülsz... (elárulom, hogy így sem engedte meg. de próbálkozni azért kell!)

bizony, merthogy már tapsolni is megtanultam. általában zenére szoktam, és néha már sikerül, hogy csattanjon is.

és újabb produkció a szilárd ételek fogyasztása is. itt épp kekszet eszem, de már túl vagyok a vajas, sajtos, vajas-felvágottas kenyéren is. (sőt, egyszer már apa túrós csuszájából is kunyiztam. nem is ettem meg a saját spenótomat: viszlát, popeye!)

és ha már a konyhába látogattunk: az újabb mutatvány apával. imádom, amikor fejjel lefelé látom a világot. (lehet, hogy azért, mert nálunk minden a feje tetején áll...?!)

például itt van ez a porszívózás is: anya állandóan ezt csinálja mostanában. pedig én szorgalmasan szedegetem a szöszöket a szőnyegről, de úgy látszik, nem vagyok elég gyors. így kénytelen-kelletlen kezdek megbarátkozni ezzel a szörnnyel...

az új dolgokkal való ismerkedés mellett azért folyamatosan gyakorlom a régi mutatványokat is: meg kellene nézni a járóka tetejét...

... ez tényleg nagyon érdekes, ezért érdemes volt...

és továbbra is rendszeresen járok sétálni is. íme, ilyen ügyesen ülök a babakocsiban. és figyeljétek az új sapimat!

a hétvégén meglátogattuk nagymamát is. mivel már újév óta nem láttam, nagyon örültem az útnak.

apának nem nagyon ment a vezetés, így nekem kellett megmutatni, hogy hogyan is csinálják ezt a profik.

az oktatás után még arra is volt időm, hogy merengjek kicsit az élet nagy kérdésein: miért adnak ma már mindenkinek jogosítványt...??

nagymamánál aztán közelebbi barátságba kerültem latyival, folyamatos ggguuu-ggguuu felkiáltással üdvözöltem. (ezt azóta is mondom, ha bármilyen kutyával találkozom.)

a három bika... látszik, milyen jól érzem magam, ugye?

itt még nagymamánál fürdök, de a lényeg: imádok a habos vízben ülni! anya, erre korábban is rájöhettetek volna! a pancsolást mostanában hangos ééééééééjjjjjjj felkiáltásokkal kísérem.

nagymamától megkaptam a szokásos irodalmi műveket is, itt épp az egyikből tart felolvasást.

mivel anyáék ügyesen otthon felejtették a játékaimat, így kaptam újakat is. ezeket haza is hozhattam magammal. a bohóc mostanában már annyira nem érdekel, ...

..., de a búgócsiga egyre inkább. eddig anya játszott vele főként, fel is merült bennem a gyanú, hogy esetleg magának vetette...

és ha már új játékok: elkezdtek érdekelni a mackók is. itt épp tü-tü-set játszom vele, úgy, ahogy anya szokta velem.

9 hónapos lettem...

kilenc hónapos lettem. ez változásokat is hozott az életemben, de azért sokminden maradt a régiben.

továbbra is imádnak a nők - itt épp zsófika ragadta meg a kínálkozó alkalmat és a hajamat...

és én is még mindig imádom a nőket - épp emeske lábát simogatom. remélem, azért az apukája nem tilt ki tőlük, mert mindig nagyon jól érzem ott magam...

továbbra is imádok repülni és reménykedem benne, hogy apa még sokáig edzésben marad.

aztán továbbra is szeretem a kihívásokat - például a görgős széknél gyakorolni a felállást...

és örök szerelem az olvasás - bár vén fejjel már megrőkönyödöm néha, hogy mik kerülnek nyomtatásba...

az olvasás mellett azonban már a zene is érdekel - és még jobban apa fejhallgatója...

már néha segítek apának megereszteni a vizemet, mégiscsak nekem kell aztán benne ülnöm...

bár előfordul, hogy sürgősen ki akarok szállni...,

... de az is, hogy elengedett kézzel, elmélyülten tanulmányozom pingvin peti kalandjait.

feláll a hajam. na és?! legalább látszik, hogy van. 9 hónaposan mégsem lehetek még mindig kopasz!!!

meglátogattak nagymamáék is. rögtön láttam rajtuk, hogy mindenre kaphatók.

nagyapa is kitartóan görgetett a nagy labdán. (mellékesen megjegyzem, hogy már ennél a labdánál is próbáltam felállni, de anya nem díjazta az ötletet.)

ügyes vagyok, nagymama? te meg rendes, hogy segítesz ebben a cirkuszi mutatványban!

amiért játszottál velem a labdán, odamegyek hozzád, nagypapa!

de hogy ne legyen sértődés, a te öledbe meg bele is ülök. jé, neked is van kezed, nagymama?!

na, és a végére egy újabb mutatvány nagymamával... egyiket a másik után...

pillanatképek 5

 

az egyes szám fontos szerepet tölt be az életemben. úgyhogy meg is vizsgálom közelebbről...

ezt a cumiláncot valahogy fel kellene tenni ide az ágyra, hogy később is meglegyen. de ha már itt vagyok,...

... akkor megpróbálom egyedül ezt a felállás dolgot. így mégiscsak jobban látom, hogy hová teszem. nna, ez nem is olyan bonyolult!

szétszedni már sikerült. de vajon hogy kell összerakni?!

apa! megvizsgálom a szemed, jó?! (megjegyzem, nem örült túlzottan neki...)

szerintetek, ha megfújom, akkor ad ki hangot?

azt nézzétek! ezen a képen már öt fogam látszik a hatból.

ne aggódjatok, tudom, hogy a labda nem ehető. csak hát ez a rágási kényszer...

komolyan mondom, nehezebb életem van, mint hamupipőkének. nekem fonalat kell gombolyítanom... pedig tuti, hogy ez női munka...

ráadásul itt ez a teregetés dolog is. jól megnézem, hogy biztos nem maradt-e a lavor alján semmi.

ráadásul apa processzor-ventillátorát is nekem kell megszerelnem. de ez végre már férfi-munka!

a sok munka után a jól megérdemelt jutalom: végre utazhatom egy kicsit anya nyakában.

és mivel már egyedül ülök, előkerült egy másik kendő anyáék tarsolyából. ebben azért nem utazom olyan sokat, mint a másikban.

ez a kép híven tükrözi, hogy már mennyire komoly férfivá értem. és kis jószándékkal itt már a hajam is észrevehető...

komoly férfi, komoly mutatvány... imádok ilyen nagyra nőni! köszi, apa!

és ha már mutatvány, akkor: már ilyen ügyesen állok. persze segítség azért még kell, de csak azért, hogy a szüleim se érezzék magukat teljesen haszontalannak...

ezt szintén szeretem! épp apa túró-rudijából csórok. sajnos csokit még nem kapok, de eljön még az én időm!

és a végére egy kép anya kedvenc perspektívájából... azt mondja, ilyenkor a legaranyosabb az állam és a pofikám.

lányok, lányok, földi boszorkányok...

nagy kalandban volt részem a múlt héten. elvittem anyát a barátnőjéhez.

ő itt emeske. már három éves is elmúlt.

ő pedig zsófika, aki alig pár hónappal idősebb nálam. na, gondolhatjátok, milyen nehéz dolgom volt: én voltam az egyetlen férfi - és négy nő!

oldódásképpen kicsit hintázgattam, így ismerkedtem a környezettel. nézd, anya! már tudok kapaszkodni!

a lányok látták, hogy már milyen ügyes nagyfiú vagyok. rögtön meg is nőtt az ázsióm: zsófika közeledett hozzám...

na, ettől padlót - vagyis ágyat - fogtam. most mit csináljak...?!

emeske a segítségemre sietett: amíg mindenki rá figyel, addig én angolosan távozom...

jó csaj vagy! és gyönyörű a mosolyod! jövök neked eggyel...

tényleg így kellenne játszani ezzel a mozdonnyal?! azt hiszem, ehhez még kicsi vagyok.

de ez a sátor nagyon érdekes lehet! nézzétek, zsófika is hogy vigyorog onnan bentről!

hoppá! valamit rosszul csináltam. hová tűnt zsófi a csigával?!

megvan! csak kár, hogy zsófi most akarja bezárni. nem értem én a nőket! valahogy nem vagyunk egy hullámhosszon. lehet, hogy megsértődött, amiért megszöktem?!

szerencsére megérkezett a felmentősereg: itt van apa is! nehéz volt egyedül rendet tartanom ennyi nő között... még jó, hogy otthon mi, férfiak vagyunk többségben!

ezt már mind tudom!

az újévre megfogadtam, hogy felhagyok a pató pál úr féle magatartással, és amit ma megtehetek, nem halasztom holnapra. először is tökéletesítettem eddigi mutatványaimat:

hasonfekvés - közben zsebkendő apró darabokra tépkedése és a részek megvizsgálása.

laza pihenés, hanyag eleganciával fűszerezve.

igazi négykézláb mászás, csábító pillantással...

... vagy berregéssel. még nem tudom, hogy melyik áll jobban. mivel nem sikerült eldöntenem, inkább kerestem magamnak érdekesebb elfoglaltságot:

hú, apa! mutasd csak azt a kosarat! ebben tök érdekes dolgok vannak!

ezek kedvéért rögtön fel is állok! csak nehéz így spiccben tartani a lábaimat. hogy csinálják ezt a balett-táncosok...?!

na, jó. ez a sarkon ülés már nagyon megy. néha elengedett kézzel is. a másik fajta ülés nem izgat annyira. ebből a helyzetből mégiscsak könnyebb felállni...

vagy legalábbis kikukucskálni anya lába mögül... figyelitek a kapaszkodó-technikámat?

egy kép az új járókámban. itt épp azt mutatom anyának, hogy felfedeztem ám a rácsokat. már töröm is a fejem a megoldáson!

meg is van! itt épp azt mutatom, hogy már rájöttem, hogy hogyan kell megmarkolni a rácsot. azt még el kell döntenem, hogy kimászok, vagy inkább kitépem a helyéből...

már ülök, anya! és szerencsére nem látsz a fejembe, hogy mi lesz a következő lépés...

ezek a mozgalmas események néha úgy megviselnek, hogy még a játszószőnyegen is elnyom az álom. (azért a ma kapott oltásnak is volt benne része...)

mivel tudom, hogy nem minden az izmos test, az elmémet is pallérozom. rákaptam az olvasás (vagy inkább a könyvek?!) ízére.

hol is van az az oldal? nem, ez itt a könyv vége... 

 anya az előbb valahogy lapozott. hátha sikerül nekem is...

megvan! látjátok, így kell ezt csinálni... 

látjátok? már tudom mutogatni is a dolgokat. néha szórakoztatni kell a szüleimet is...

cserébe azért, hogy néha a nyakukba vesznek. ilyen magasról minden szebbnek látszik!

már evésben is annyira profi vagyok, hogy közben is bármikor ki tudom oktatni anyát. néha nagyon oktondi tud lenni... 

aztán meg tudom vizsgálni a tányéromat is. nehogy véletlenül lyukas tányérba kapjam az ebédet, és eltűnjön a fele... 

és már "csőrös" pohárból iszom. a cumisüveg kisfiúknak való. 

  búcsúzásképpen mindenkinek szép napot kívánok! legalább ilyen szépet, mint ez itt...

mozgalmas vasárnap

a fogaim okozta éjszakai kellemetlenségektől eltekintve minden a szokásos módon indult. aztán apa elvitt sétálni, ahol sikerült egyet aludnom, és kiderült, hogy mekkora szerencse is ez...

jött a céklaevés... hoppá! oda se merek nézni, hogy mit csináltam... vagyishogy: nem én voltam! ártatlan vagyok...

na, itt már sejtettem, hogy ennek következménye is lesz... lett is. apa megmosdatott. annak is lett. én ordítottam. de aztán megnyugodtam.

aztán jöttek a vendégek:
először flóra nagynéném futott be.
aztán a nagyszüleim.
aztán tibi nagybátyám a családjával. 

a legkisebb oláh unoka: adél. először csak messziről szemeztem vele. jól sikerült, visszamosolygott.

ezen felbátorodtam, és megkezdtem a becserkésző hadműveletet. még mindig nem ellenkezett, úgyhogy folytattam.

a nagyobbik unokatesóm, réka, a segítségemre sietett. megmutatta, hogy kell megsimogatni egy ilyen pici lányt.

anya, tényleg én is megcsinálhatom? tibi sem fog rámszólni?

tibi, még most sem haragszol? ... de most hogyan tovább? adjatok tanácsot! 

figyelem inkább rékát, ő már többet tapasztalt mint én... biztosan sok mindent fogok majd tőle tanulni. de a műhelytitkokat nem árulom el. előzetesnek annyi: okozok majd még meglepetéseket...

egy 7végém

a hétvége a pihenés és regenerálódás ideje...

nekem is sikerült elaludnom az autóban. de miután felébredtem, elindultunk sétálni.

persze kocsit nem vittünk, hisz már ismernek annyira a szüleim, hogy tudják: 1. alvás után nem fogok elaludni a babakocsiban, 2. ha ketten vannak, akkor ki is fogok kéredzkedni a kocsiból.

első állomásunk egy játszótér volt. apa ölében mindjárt hintáztam is egyet. de nagyon alacsonyan volt a hinta, úgyhogy átmentünk egy másik játszótérre...

itt már anya ölében ülök a hintán.

majd ugyanazon a téren, egy másik hintán már apa ölében vizsgálgatom a láncot.

miután a felnőttek kihintázták magukat, pihengetünk egy padon, apával, amúgy férfiasan...

de azért anyával is váltok egy szerelmes pillantást (mégiscsak ő ad enni, ennyi jár neki...)

ez már egy újabb játszótér, újabb hinta, és végre egyedül ülhetek benne. látszik is az elégedettség az arcomon!

itt érdekes játékok vannak, a többit is megnézem!

libikóka anyával és apával. egyelőre nem nagyon értem a dolgot.

lovacskázás anyával. rajtam már látszik az apátia, alig várom, hogy a szüleim végre befejezzék a játékot, és menjünk haza enni...

na, végre!!! barack túróval. finom!

apa! add csak ide azt a tálat, hadd vizsgáljam meg a tartalmát!

csak azért! így már mindjárt jobb!

te áruló! elvetted a tálamat! gondolod, hogy ezután elfogadok tőled egy falatot is?! ne is reménykedj!

ollé! így kell a szülőket idomítani! máris anya adagolja a kaját...

haver vagy, anya! add ide a tálat!

nem adta. a többit már nem dokumentálták. de gondolhatjátok! ismertek, kemény férfi vagyok...

viszontagságaim...

... az etetőszékben

mint tudjátok, imádok enni. de anya néha nagyon mellé lő....

szóljatok már neki, hogy a sárgarépa nem tartozik a kedvenceim közé!

most nézzétek meg, mit művelt velem!

na, most megkapod! vigyázz! kész! sírááááááááááááás!!!

most jóvá akarod tenni, és megkapom a virslit?! na jó, egye fene... (ha már én nem tudom, mert cumit dugtatok a számba...)

zöld és mégsem spenót. mi az? brrrrrrrrrrrrrrokkoli... fúj, ez nem olyan, mint amire számítottam!

lásd, kivel van dolgod, a kedvedért megeszem... de egyvalamit tisztázzunk: téged szeretlek, és nem ezt a zöld izét!

ünnepek

eljött életem első karácsonya. nagyon megörültem a karácsonyfának, rögtön meg is vizsgáltam a díszeket.

olyan szerencsés voltam, hogy több karácsonyfám is volt: először apa szüleinél, aztán itthon és végül az anyai nagymamámnál. de azt méginkább élveztem a karácsonyban, hogy rengeteg ajándékot kaptam.

a tuti befutó a sípolós pók volt... szerencsére pont úgy csinálták meg, hogy akkor is a számban tudom tartani, ha a kezeim épp mással vannak elfoglalva.

és csúnyán nézek mindenkire, aki közelít felé. nem mész innen, ez az enyém!

aztán kaptam egy csörgő lasztit is, ezzel is nagyon jókat lehet játszani.

ő az új barátom, klappar isbjörn. kínából. mint az összes többi most kapott játékom. szeretnék egyszer elmenni kínába, szerintem ott csak játékok lehetnek... 

mobiltelefon. amióta megkaptam, rengeteg dolgom van. állandóan keresnek rajta. legalábbis mindig csörög.

ez ugyan nem új játék, de új szórakozás. egy kezemen meg tudom számolni, hogy... azt még nem tudom, hogy mit, de valamit mindenképpen.

séta karácsonykor, amikor még nem volt hó...

és séta az első havazás idején.

és ha már friss levegő, akkor jöhet egy kis alvás is. nem tudom, hogy apa is úgy élvezte-e, mint én...

és vidám mosoly, tiszta ruha az év utolsó estéjén. az éjfélt ugyan nem vártam meg, de azért jól szórakoztam... és mire felébredtem, már 2007 volt.